A szeretet iskolája

Még jó, hogy izgalmas! Nem is akarnánk párkapcsolatban élni, ha nem lenne az!
De miért is van rá szükségünk?
Azt hiszem, ez mindenkinél kicsit más árnyalatban tűnik fel, mégis ugyanabból a fényforrásból születik.

Fizikai-testi szinten tisztán látható, hogy egy pár az két részből áll: férfiből és nőből. Egymás nélkül nem is létezhetnek. Ha kapcsolatba kerülnek, ezen a szinten, már párkapcsolatról beszélünk. Ez a része nagyon izgalmas! És fontos kapocs!

Érzelmi szinten kezd érdekesebbé és izgalmasabbá válni a történet. Itt kiéleződnek a női-férfi minőségbeli különbségek. Az érzelem női minőség, így az ebben a minőségben bővelkedő nők és férfiak erőteljesebben, mélyebben, míg a női minőségben szegényebbek kevésbé, felületesebben tudják megélni a párkapcsolati helyzeteket. Ezen a szinten a párkapcsolat igencsak hullámzó lehet. Itt több kapcsolat vérzik el, mert ahhoz, hogy érzelmi szinten hosszan tartó kapcsolatunk legyen, az kell, hogy a saját és a másik nem minőségeit is meg tudjuk élni, át tudjuk érezni.

Értelmi szinten tovább bonyolódik a dolog. Az értelem férfi minőség és önmagához híven, próbál mindent megmagyarázni. Persze, ha ez a minőség van túlsúlyban, akkor is billen a mérleg egyik fele, ami a párkapcsolatban harcokhoz vezet.

Lelki szinten, ahova igen csekély számú párkapcsolat jut el, már sokkal mélyebb, teljesebb a két nem, a Pár kapcsolata. Akik erre a szintre jutnak, már sokat megéltek együtt vagy már külön-külön is. Meggyúrták egymást testi szinten, megélték saját és a másik érzelmi helyzeteit és túl vannak sok értelmi vitán és egyetértésen is. Persze ez sem örök állapot. Bármikor vissza lehet zuhanni! De még mekkorát!

Úgy hallottam, hogy van még szellemi szint és ki tudja milyen egyéb szintek, de erről én vajmi keveset tudok és még annál is kevesebbet tapasztaltam.

Az biztos, hogy a párkapcsolat nagyban segíti egyéni fejlődésünket az önismeret útján. A párunk a legtisztább tükör! Ő áll hozzánk a legközelebb. Ő ismer minket a legjobban. És valószínűleg Ő is szeret a legjobban!

Úgy tűnik, hogy ez az izgalmas téma a fórumon már nem is olyan izgalmas! :-/

A tegnapi klubot, Tóth Laci nagyon mély,gondolatébresztő beszélgetéssel kezdte.Arról beszélt,hogy a párkapcsolatban hogyan működik a kisajátítás.Zseniálisan egyszerű,és félelmetes is egyben."Csak" annyit kell tenned,hogy a másikat minél jobban elszigeteled a "külvilág"-tól (barátok,ismerősök,rokonok stb.),és elhiteted vele,és egyben magaddal is,hogy csak tőled kaphatja meg a valódi szeretetet.Ezzel gyakorlatilag börtönbe zárod,amitől ő rab,te pedig börtönőr leszel.
Ez a felállás sajnos elég gyakori.Sokszor nem is tudatosul bennünk,hogy egy-egy mondatunkkal épp a kulcsot fordítottuk rá a zárra.Kimondatlanul is azt sugalljuk a másiknak,hogy nem örülök,hogy a barátaiddal fogsz szórakozni,hogy horgászol,hogy meccsre jársz,hogy nem velem vagy....hogy mással is jól érzed magad.Pedig az emberi lélek szabad,valljuk!Mire vágynánk jobban,mint a szabadságra?Hát akkor se a rabságot ne vállaljuk,se a börtönőrködést!Minden sokkal egyszerűbb,ha nem attól függ,a boldogságom,hogy a párom épp mit tesz,vagy nem tesz.Éljük meg a pillanatot,hogy amikor hozzáérek,vagy hozzám ér,akkor boldog vagyok!!Békét találok mellette,belesimulhatok a karjaiba úgy,hogy az varázslat legyen!Mert Ez az!!
Mindez nem tud úgy megtörténni,ha ezt a csodálatos érzést megmérgezi a harag,bűntudatkeltés,és egyéb olyan érzések,amikkel a másikat manipulálni próbáljuk.
Élj szabadon!Nincs mit vesztened!!Csak nyerhetsz!!