A szeretet iskolája

Önmagunk megismerése élethosszig tartó folyamat. Sokszor kevés is egy élet. Mások megismerésével ugyanez a helyzet.
Milyen furcsa, hogy saját magam megismerésének legnagyobb akadálya, hogy nehéz kívülről szemlélni az életemet és mások megismerésének legnagyobb akadálya az, hogy nehéz bele helyezkedni a másik ember életébe. Vagy fordítva: az is lehet, hogy a saját életemben nehéz benne lenni.
Amikor sikerül kívülről szemlélnem a helyzetem, nem vagyok benne, nem élem át a mélységét. Mint amikor video felvételt készítek: a felvétellel foglalkozom nem a történéssel. Nem élem át. Utólag megnézem, de csak mint egy filmet, nem saját élményként. Viszont irányíthatom. Ilyenkor direktor vagyok.
Amikor mélyen benne vagyok a történetemben, nem irányítok. Csak történik velem az élet. Élvezetes vagy fájdalmas. Ilyenkor főszereplő vagyok. Ilyenkor nem látom annyira magam, kell a külsős, a Segítő, Mester, Barát vagy Társ. Ők látnak minket és elmondhatják, mit látnak. A külsős olyan, mint esküvőn a fotós. Utólag megnézhetem, hogy mulattam. Kívülről. Benne voltam, előjönnek az emlékek és máris két nézőpontom lesz.
Tehát a Külsősök sokat segíthetnek. Persze akkor segíthetnek a legtöbbet, ha tiszták. Ha nem vetítik belém önmagukat. És segítenek is. Az viszont tőlem függ, hogy elfogadom-e a segítséget, ami legtöbbször nagyon nehéz feladat.
Átélő és szemlélő. Ez két véglet. Mindkettőre szükségem van az önismeret útján. Boldog pedig akkor leszek, ha a kettő egyensúlyba kerül. Ha benne vagyok és nem érzem jól magam, kijövök és megnézem miért. Majd visszamegyek és élem máshogy. Ha még mindig nem tetszik, kijövök újra ránézni és megint vissza. Ezt addig játszom, amíg egyensúlyba, harmóniába kerülök. Átélő szemlélővé válok.
És mi lesz aztán...? Lehet, hogy unalmas lesz a harmónia és újra kezdem. Vagy a harmónia állapotát választom. Nem tudom, mert nagyon rövid időt töltöttem ebben /vagy ehhez hasonló/ állapotban.
Én arra törekszem, hogy legyen választási lehetőségem. Kiúszhassak a folyóból, ha túl hideg nekem a víz. Ezért járom az önismeret útját. Ezért veszem a bátorságot, hogy ránézzek magamra. A gyengéimre, az erősségeimre. Ránézzek a Külsős véleményére. Elhatározást, bátorságot, kitartást és szeretetet igényel az önismeret útja attól, aki rajta jár.