A szeretet iskolája

A Szeretet Iskolája a Te lelkedben élő vágyat képviseli. Nem lép fel kizárólagos igénnyel, nem keresi az élet értelmét, legfőképpen nem ad rá egyetemes érvényű választ. Ezt kinek-kinek a saját világára, gondolataira, érdeklődési körére bízza. Mivel emberek vagyunk, keresünk és „találunk” válaszokat. De ki tudja, melyik válasz igaz? Ha igaz egyáltalán. A Szeretet Iskolája nem azt keresi, és nem arra akar választ adni, hogy mi van „odaát”, hanem arra, hogy miért vagyunk itt?

Azért, hogy boldogok legyünk. Az igazi boldogságot csak a szeretet által tudod megélni.

Ezért a Szeretet Iskolája kérdéseket tesz fel. Boldog vagy? Teljes életet élsz? Megéled a szeretetet a nap minden percében? Mert akkor önmagad éled. Vagy a szüleid, tanáraid által beléd táplált, „felsőbb hatalom” kritika nélkül átvett reflexióit éled? Itt a kritika nélküliséget hangsúlyozom ki, mert nagyon sok bölcs és jó tanácsot, útmutatást kapunk a szüleinktől, tanárainktól, de nem biztos, hogy egy egészséges kritika nélkül kellene azokat  elfogadni és alkalmazni. Mert van olyan, ami Rád nem passzol, nem a Tied, de ettől még lehet értékes. Mindaddig, amíg nem lesz mindenki szőke, kék szemű, 41-es lábú, minden ember egyedi lesz, és ezt az egyediséget tudod megélni a szeretet gyakorlásával.

Erről szól ez a honlap. Rólad. Az életedről. Arról, hogyan tudod alkalmazni a mindennapokban a szeretetet, hogy teljes életet élj.

Életünk során nagyon sokszor panaszkodunk, és rendkívül jól tudjuk magunkban tudatosítani azt, mikor vagyunk rosszul, mikor nem vagyunk jól. Erre is szükség van. Hiszen a tudatosodási folyamathoz szükség van arra is, hogy tisztában legyünk vele, mikor nem éljük meg a boldogságot, vagy mikor billenünk ki a belső egyensúlyból. – De nagyon fontos az is, hogy tudatosítsuk magunkban azokat a pillanatokat, perceket, órákat, napokat, amikor boldogok vagyunk, és tudjunk odafigyelni a saját boldogságunkra is.

Az nem jó, ha csak utólag veszed észre, akár évekkel, évtizedekkel később, hogy boldog voltál. Most kell megélni és átélni a boldogságot. Ez egy varázslatos érzés, kár elmulasztani. Hiszen fontos tudnunk, mikor vagyunk boldogok, mikor érezzük magunkat jól: amikor önmagunkhoz méltón éljük meg a percet, az órát, a napot. Adjuk meg magunknak ezt a lehetőséget!

Ez az, amit adhat Neked a Szeretet Iskolája.

Azért érdemes önismeretet gyakorolni, hogy ne áldozatai, hanem aktív részesei legyünk az életünknek. És azért érdemes a szeretetet gyakorolni, mert nem irányíthatunk mindent, hiszen nem vagyunk istenek, (és a legkevésbé másokat, anélkül, hogy sértenénk az egyéniségét). Mivel a világ túl nagy és színes ahhoz, hogy minden pillanata úgy jöjjön, ahogyan akarjuk és a legjobbnak véljük, el kell fogadni, hogy mindig a körülményekhez képest a legjobbat hozzuk ki magunkból - ahogyan tettük a múltban is. Mivel tudásunk részleges, nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. De csapást vághatunk az erdőben és megszabhatjuk az irányt, amerre mi menni akarunk.

Mi, emberek, mivel nem vagyunk mindentudók, életünk során rengeteget hibázunk. Hibáinkból, jó esetben, tanulunk: ezt hívjuk fejlődésnek. Amennyiben felismertük, hogy hibáztunk, vállaljuk-e érte a felelősséget?

De ehhez tudnunk kell megbocsátani. Elsősorban önmagunknak.

Megbocsátani annyit jelent: elfogadni emberségünket és az ezzel járó következményeket. Azt, hogy ma okosabb vagyok, mint tegnap voltam, és holnap okosabb leszek, mint ma vagyok. Azt, hogy visszanézve lehet, hogy ostobaságnak tűnik, amit tettem, de akkor azt láttam a lehető legjobb megoldásnak. Az a legjobb út, ha megbocsátok magamnak, és legközelebb, tanulva a hibákból, máshogyan cselekszem, mindig a tudásom legjobbját nyújtva.

Vagy választhatom a másik utat.

Mi, emberek boldogságra lettünk teremtve. Azért vagyunk itt, hogy boldogok legyünk, s ez a szeretetben, a szeretet  által élhető meg. Önmagunk szeretete vezet teljes lényünk kibontakoztatásához, s így a boldogság megéléséhez.

A megértés a szeretet első lépcsőfoka.

Megérteni annyit jelent: megismerni. Megismerni annyit jelent: önmagukban nézni a dolgokat, előítéletek nélkül, korlátok nélkül, viszonyítás nélkül. A megértés közelebb hozza a távolit, érthetővé teszi az érthetetlent, kibogozza az összekuszálódott szálakat.

Az ismeretlentől, az érthetetlentől, a fájdalomtól félünk. Ez belénk kódolt program. De ahol indokolatlan félelem van, ott a szeretet csak halványan pislákol. Ez tény. Az indokolatlan félelem bezár, a szeretet pedig kinyit. De ahhoz, hogy szerethessek, meg kell értenem önmagamat és másokat.

A türelem az, ami átöleli, összefogja a többi négy elemet, és megmutatja azt, ha valamelyik nem működik benned úgy, ahogy szeretnéd.

Mindenkiben lakik egy kis akarnok, kis zsarnok, aki mindent akar, de azonnal, vagy már tegnapra. A kívánságaink nem válnak valóra egy csettintésre, és a türelmetlenség bizony ingerültségből és belső feszültségből ered, amellyel mind önmagamnak, mind másoknak is ártok. A türelmetlenség rombol, és ezáltal megakadályoz abban, hogy élvezzem a pillanatot – hiszen arra vágyom, ami még nincs, vagy azt hiszem, hogy nem tudom megélni. A türelmetlenség hiányérzetből fakad, a hiányra fókuszálja a figyelmemet, így meggátol a pillanat teljességének megélésében.

Mert a türelem: bizalom.

A Tisztelet a másik olyan elem, amit talán ugyanúgy nehezen megfoghatónak találsz. Ugyanúgy induljunk ki, mint ahogy az előző elemmel tettük. Nézzük meg, számodra mit jelent a tiszteletlenség.

Mikor tiszteletlen Veled szemben valaki? Mikor érzed azt, hogy a másik ember nem tisztel? Mit éreztél akkor? Mikor volt az, amikor másokkal szemben tiszteletlen voltál, és ez milyen érzést váltott ki benned? Ugye nem volt kellemes érzés egyik sem? A tiszteletet az embernek adjuk meg, és emberként várjuk el, hogy emberként kezeljenek és embernek tekintsenek.

Míg az alázat a bennünk lévő „teremtőnek” szól, addig a tiszteletet az embernek adjuk vagy embertől kapjuk.

Az alázat nem könnyen megragadható fogalom. Talán érthetőbb, ha onnan nézzük, hogy mi az ellentéte? A megalázás.

Mit teszünk, amikor megalázunk másokat? Mi az, amikor megalázva érezzük magunkat? A megalázás az ember elnyomása, emberi mivoltának kigúnyolása, értékeinek, emberségének semmibe vétele, lényének vagy részeinek sárba tiprása. A lekicsinylés, a lehülyézés, az érzések és gondolatok, tettek kinevetése, értéktelenné tétele, bemocskolása. A megalázás egészen egyszerűen az emberi élet egyes összetevőinek avagy egészének megsértése, bántása, el nem ismerése, sőt, annak tagadása. Az ember magam alá gyűrési vágyának kifejeződése, hogy uralkodhassak rajta és fölötte álljak.

Miért? A válasz igen egyszerű.

Hogy felsőbbrendűnek és hatalmasabbnak TŰNJEK NÁLA.

Mert nem leszek felsőbbrendű. Nem leszek hatalmasabb. Nem leszek okosabb, szebb, gazdagabb. Ez látszat. Illúzió. A látszatvilág hazugsága, amivel át lehet verni a vakokat, de a látókat nem.