Tábor 2010
Sziasztok!
Ezúton is köszönöm Nektek azt a szeretetet, amely öleléseitekben érződött, szemetekben tükröződött és szavaitokkal érintett meg.
Örömmel tölt el, ha Rátok és az együtt töltött időre gondolok. Mélysége volt és én belezuhantam. Bár eleinte visszatartottak a fizikai korlátaim.
Köszönöm a noszogatást is! Vagy nevezhetjük pozitív visszajelzésnek is. Újra megvallom, hogy nagy szükségem van a megerősítésre és a kritikára is. És amikor lassúnak tűnik a reakcióm, akkor az egészséges kétely munkálkodik bennem.
Két fontos felismerést hozott ez a tábor nekem. Az egyik, hogy önmagamon kívül senkinek sem kell megfelelnem. A másik, hogy ezt alázattal tegyem. Azóta van is módom ezeknek a felismeréseknek a gyakorlati megvalósítására. Persze a megvalósítás még nem mindig sikerül, de alakul és legalább észreveszem, amikor nem sikerült.
